„A levéltárban nem adatok vannak, hanem történetek" — interjú dr. Kis Józseffel

Campus  ·  Egyetem  ·  Kutatás  ·  Tudomány

2026. május 4.

„A levéltárban nem adatok vannak, hanem történetek" — interjú dr. Kis Józseffel, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának igazgatójával

Sokan még mindig úgy gondolnak a levéltárra, mint egy csendes, poros raktárra. Pedig a valóság egészen más: emberi sorsok, drámai történetek és váratlan felfedezések helye. Dr. Kis József, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának igazgatója szerint a levéltár sokkal inkább egyfajta időutazás, mint poros iratok őrzőhelye. A Miskolci Egyetem campusán működő intézményben arról beszélgettünk vele, hogyan lett levéltáros, mit csinál valójában egy levéltár, és mit tud mindez adni az egyetemistáknak.

Hogyan lett levéltáros?

A történetem nem egy klasszikus, egyenes pályaválasztási ív. A történelem és a zene már fiatalon fontos szerepet játszott az életemben, de végül politológus hallgatóként kezdtem meg tanulmányaimat a Miskolci Egyetemen. Egy ideig ez az irány is érdekesnek tűnt, később azonban egyre inkább a politikatörténet felé fordult az érdeklődésem, különösen az 1956-os események iránt.

Egy évfolyamtársammal és egy egykori '56-os elítélt segítségével kezdtem egy kutatásba, és ez a folyamat fokozatosan átalakította a mindennapjaimat: az egyetemi órák helyett egyre több időt töltöttem a levéltárban. Az öt éves képzésből végül három év szinte teljes egészében ott telt, ami egyértelművé tette számomra, hogy nem politológusként, hanem levéltárosként szeretnék tovább haladni.

De emellett a személyes történetek is erősen hatottak rám. Gyerekkoromban számos rémtörténetet hallottam a Rákosi-korszakról, s később az egyiket sikerült beazonosítanom: az egyik közvetlen szomszédunkat a Rajk-per egyik mellékperében vitték el, és később a börtönben halt meg. Az ilyen történetek később kutatási kérdésekké váltak: mi történt valójában, és hogyan lehet ezt feltárni?

Mit csinál egy levéltár?

A levéltár működése elsőre kevésbé kézzelfogható, mint egy könyvtáré vagy múzeumé, mert egyszerre több funkciót lát el. Egyrészt történeti értékű és jogbiztosító iratokat őriz, amelyekből adatot szolgáltat — ez a közigazgatási szerepe. Emellett tudományos kutatások zajlanak benne, és közművelődési feladata is van: kiállításoknak, előadásoknak és ismeretterjesztő programoknak ad helyet.

Mindez azt is jelenti, hogy a levéltárosnak egyszerre kell ismernie a jelenlegi ügyintézési rendszereket és több évszázaddal korábbi iratkezelési gyakorlatokat is.

Milyen dokumentumokat őriz a levéltár — és mi az, ami meglepi az embereket?

A legtöbb látogatót az lepi meg, hogy mennyire személyes információk is fellelhetők a levéltárban. Például visszakereshető, hogy egy száz évvel ezelőtt élt felmenő milyen tanuló volt.

A gyűjtemény azonban ennél jóval szélesebb: közigazgatási iratok, bírósági és ügyészségi anyagok, iskolai dokumentumok, vállalati iratok, valamint családi levéltárak is megtalálhatók. Egy-egy nemesi család iratanyaga például egy egész település múltját is feltárhatja.

Tévhitek is akadnak. Időről időre előfordul, hogy valaki szó szerint értelmezi a „levéltár" kifejezést, és azt gondolja, hogy itt a postai leveleket tárolják. Volt példa arra is, hogy valaki telefonon érdeklődött egy el nem kézbesített levél sorsa felől. Ez jól mutatja, mennyire kevéssé ismert a levéltár valódi szerepe, pedig egy rendkívül összetett és sokrétű intézményről van szó.

Hogyan változtatta meg a digitalizáció a levéltárak szerepét?

A levéltár ma is aktív, folyamatosan működő intézmény. Naponta érkeznek megkeresések, ma már főként online csatornákon keresztül. A kutatási szokások azonban átalakultak: egyre többen az interneten keresnek információt, és hajlamosak azt feltételezni, hogy ami ott nem található meg, az nem is létezik.

A digitalizáció jelentősen megkönnyítette a hozzáférést, ugyanakkor új problémákat is hozott. Egyrészt csak a levéltári anyagok egy része érhető el online, másrészt a digitális adatok sérülékenyek: technikai hibák, adatvesztés vagy akár külső támadások következtében is eltűnhetnek.

Ezért a fizikai dokumentumok megőrzése továbbra is kulcsfontosságú. A digitalizáció célja nem az, hogy kiváltsa az eredetit, hanem hogy védje azt.

Mit jelent a levéltár az egyetemistáknak — és mit hozott a campusra költözés?

A levéltár nemcsak forrásanyagokat kínál, hanem készségeket is fejleszt: kritikus gondolkodást, forráskritikát, türelmet és lényeglátást. Nemcsak történészek számára hasznos: más szakok hallgatói is tudják használni a levéltári anyagokat kutatásaikhoz. Például a jogtörténeti kutatások egy része levéltár nélkül elképzelhetetlen, de gyakran járnak hozzánk építészmérnök hallgatók is, akik akár száz éves tervrajzokat használnak fel diplomamunkájuk elkészítéséhez.

A Miskolci Egyetem campusára költözés nemcsak egy fizikai helyszínváltást jelentett, hanem szemléletbeli változást is. Az új épület minden szempontból más lehetőségeket kínál: egy nagy kapacitású, korszerű raktár áll rendelkezésre, amely hosszú távon biztosítja az iratanyag biztonságos elhelyezését. Ez azért is kulcsfontosságú, mert egy levéltárat mindig úgy kell tervezni, hogy ne csak a jelenlegi anyagot tudja befogadni, hanem a következő évtizedek gyarapodását is.

Korábban például nem volt igazán lehetőség nagyobb rendezvények, konferenciák vagy kiállítások szervezésére. Az új térben viszont már rendszeresen láthatók időszaki kiállítások, és megnyílt az út a szakmai események előtt is. Különösen fontos az oktatási kapcsolódás: egyre több egyetemi csoport érkezik, nemcsak történész hallgatók, hanem például jogászok is. Emellett középiskolai és általános iskolai csoportokat is tudnak fogadni, ami a levéltárpedagógia szempontjából jelent nagy előrelépést.

Az egyetem közelsége ráadásul új együttműködéseket is elindított. A levéltári anyag és a szakmai tudás egyre inkább beépül az oktatásba és kutatásba, ami mindkét fél számára új perspektívákat nyit.

Mit jelent ma levéltárosnak lenni?

A levéltárosi pálya ma is elsősorban hivatásként működik. Ez egy olyan szakma, ahol a motiváció nem kizárólag külső tényezőkből fakad, hanem abból a belső igényből, hogy az ember megértse és megőrizze a múltat. A mindennapi munka rendkívül sokrétű: egyszerre jelent adminisztratív feladatokat, kutatást, ügyfélszolgálatot és tudományos tevékenységet.

Ehhez speciális készségek szükségesek: türelem, precizitás, nyelvi érzék — hiszen a források között gyakran találhatók latin, német vagy akár cirill betűs szövegek is —, valamint egyfajta „anyagismeret", ami azt jelenti, hogy az ember tudja, mit hol érdemes keresni.

A szakma sajátossága az is, hogy a levéltárosok többsége kutatóként is dolgozik: publikálnak, előadásokat tartanak, és saját kutatási területük van. Ez a kettősség — a háttérmunka és az aktív tudományos jelenlét — különösen izgalmassá teszi ezt a pályát.

A Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltárának a Miskolci Egyetem campusán való jelenléte mindkét intézmény számára értéket teremt: a levéltár hozzáférhetőbbé válik az oktatás és kutatás számára, az egyetem hallgatói és oktatói pedig közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a primer forráskutatás élő közegével. Az interjú jól szemlélteti, hogy a levéltári munka nemcsak szakmatörténeti örökség — hanem a tudományos és közösségi emlékezet fenntartásának nélkülözhetetlen intézménye.

Forrás: Miskolci Egyetem