“A mérnöki pálya nem szakválasztással, hanem kíváncsisággal kezdődik”

„A mérnöki pálya nem szakválasztással, hanem kíváncsisággal kezdődik" – Interjú Prof. Dr. Siménfalvi Zoltánnal

uni-miskolc.hu  |  Miskolci Egyetem – 2026. április 20. / Frissítve: 2026. április 23.

Nem készült sem mérnöknek, sem vezetőnek – ma mégis a Miskolci Egyetem egyik legnagyobb karát vezeti. Prof. Dr. Siménfalvi Zoltán, a Gépészmérnöki és Informatikai Kar dékánjának pályája azt mutatja: a mérnöki gondolkodás nem szak- és specializáció választásával kezdődik, hanem kíváncsisággal, gyakorlati érzékkel és azzal a képességgel, hogy valaki rendszerekben tudja értelmezni a világot.

Pályakezdet és a mérnöki gondolkodás gyökerei

Nem értelmiségi családból származik, és az egyetembe kerülés egyáltalán nem volt egyenes út: szakközépiskolai háttérrel, idegennyelv-tudás nélkül, egyetlen év felzárkózás után felvételizett. A sport – tájfutó, válogatott szinten – volt az a közeg, ahol a továbbtanulás először reális lehetőségként jelent meg. „Nem volt egyetlen meghatározó döntés, hanem jó adag szerencse és sok kisebb hatás, amelyek idővel összeadódtak" – fogalmazott a dékán. A mérnöki szemlélet alapja a gyerekkori barkácsolás volt: motorokat szedtek szét, próbáltak gyorsabbá, jobbá tenni. „Akkor ez még nem volt tudatos mérnöki gondolkodás, inkább egyfajta kíváncsiság és gyakorlati hozzáállás."

Ha ma kellene pályát választania, ugyanúgy döntene – de a képzés rendszerét ma már kritikusabban szemléli. „Azt tapasztalom, hogy a mérnökképzés az elmúlt években jelentősen széttöredezett. Meggyőződésem, hogy egy erős, általánosabb alapképzés, majd specializált mesterképzés sokkal nagyobb értéket adna a hallgatóknak és a szakmának. Először gondolkodni kell megtanulni: rendszert látni, összefüggéseket felismerni, problémákat strukturálni."

Vezetővé válás – felelősségérzetből, nem ambícióból

A doktori fokozat megszerzését követően olyan helyzetbe került, ahol ha nem vállal szerepet, egy szervezeti egység megszűnhetett volna. „Nem ambícióból fakadt, hanem inkább felelősségérzetből." Mivel nem volt mögötte kialakult vezetői tekintély, minden döntést alá kellett támasztania: „számokkal, diagramokkal, modellekkel mentem egy-egy értekezletre, és így próbáltam támogatást szerezni. Ez kezdetben kényszer volt, de idővel a működésem egyik alapvető eszközévé vált." Autodidakta módon vált vezetővé, miközben az emberi viselkedés pszichológiája iránti érdeklődés végigkísérte a pályáján.

Dékánként ma az objektivitás és a rendszerszemlélet motiválja: „nem az egyes döntések érdekelnek igazán, hanem az, hogy az egész működés hogyan áll össze, milyen struktúrát alkot, és mennyire képes stabilan, fenntarthatóan működni hosszú távon." A kar legnagyobb küldetése az egyensúly megteremtése az oktatás, a kutatás és az ipari kapcsolatok között – ha bármelyik meggyengül, az az egész rendszert érinti.

Ipari kapcsolatok, régió és a mérnökképzés jövője az MI korában

A GÉIK jelenleg közel 150 duális partnerrel dolgozik együtt. „Számunkra az értékes, ha a vállalat aktívan részt vesz a képzésben is – gyakorlati helyeket biztosít, bekapcsolódik az oktatásba, és közös kutatási, fejlesztési tevékenységekben gondolkodik." A régióban az egyetem szerepe jóval hangsúlyosabb, mint egy fővárosi környezetben: beruházási döntések is múlnak azon, hogy milyen mérnöki kapacitás áll rendelkezésre. „Ha erre nem tudunk meggyőző választ adni, az adott beruházás könnyen más régióba kerülhet."

A mesterséges intelligencia korában egy erőteljes szétválás várható a mérnökszakmában: „lesznek olyanok, akik eszközként használják az MI-t, és lesznek olyanok, akik fejlesztik, kontrollálják és irányítják ezeket a rendszereket. Az utóbbi csoport fel fog értékelődni." A jövő mérnökétől nyitottságot, proaktivitást, rendszerszintű gondolkodást és csapatmunka-képességet vár: „a jövő mérnöke nem magányos szakember, hanem együttműködő, integráló szereplő, aki képes különböző nézőpontokat összekapcsolni, és ezekből működő megoldásokat létrehozni."

„A kar egy közösséget, egy gondolkodásmódot és egy olyan tudást ad, amelyre hosszú távon is lehet építeni" – összegezte Prof. Dr. Siménfalvi Zoltán. Pályája és szemlélete jól tükrözi a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki és Informatikai Karának azt az ambícióját, hogy a műszaki és informatikai területek integrációjára, az ipari beágyazottságra és a hallgatók valódi felkészítésére épített működés révén hosszú távon meghatározó szerepet töltsön be a régió és az ország felsőoktatásában.

Forrás: uni-miskolc.hu – Miskolci Egyetem