„A technológia változik, a mérnöki tudás azonban továbbra is nélkülözhetetlen”

„A technológia változik, a mérnöki tudás azonban továbbra is nélkülözhetetlen”

uni-miskolc.hu | Miskolci Egyetem – 2026. szeptember 29.

Hetvenöt éves az olajmérnöki képzés, amely ma is a Miskolci Egyetem egyik meghatározó szakmai területe. A klasszikus olaj- és gázipari ismeretek mellett ma már a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, a geotermikus energia, a hidrogén, a biogáz és a fenntarthatóság is helyet kap az oktatásban és a kutatásban. A jubileum alkalmából Dr. Szunyog István intézetigazgatóval beszélgettünk arról, mit jelent ma olaj- és gázmérnöknek lenni.

Terepen és az íróasztal mögött

Dr. Szunyog István szerint az elmúlt évtizedekben számos, a digitalizációhoz és az informatikához kötődő technológia került a gyakorlatba, így a mai mérnökök sok időt töltenek számítógépes modellek készítésével és elemzésével. A hallgatók által megszerzett mérnöki gyakorlat ugyanakkor ma is nagyon fontos: „Egy mérnök akkor mérnök, ha kint az iparban, a terepen is megállja a helyét, nem csak az íróasztal mögött” – fogalmazott. A világ tehát változott, sok digitális segítség áll rendelkezésre, de egy mérnöknek továbbra is vannak feladatai a terepen.

Az „olajmérnök” szó a legtöbb embernek legfeljebb a benzinkutat, az autózást vagy a fűtést juttatja eszébe, pedig az iparág jelentősége messze túlmutat az üzemanyagokon. A kőolaj és a földgáz a kozmetikumoktól és a gyógyszeripari alapanyagoktól a műanyagokig rengeteg termék alapanyaga, a földgázellátás biztonsága pedig minden ősszel és télen közügy.

A teljes folyamat a kutatástól a fogyasztóig

Az olaj- és gázipari mérnöki munka a teljes folyamatot lefedi. Először a geológus és geofizikus kollégák vizsgálják meg, előfordulhat-e szénhidrogént tartalmazó formáció akár több ezer méter mélyen a föld alatt; ezt követi a fúrás megtervezése és a próbafúrás, majd – megfelelő mennyiségű olaj vagy gáz esetén – a mező kitermelésének megtervezése. A fúrómérnök megtervezi és irányítja a fúrást, a termelési mérnök pedig azt biztosítja, hogy a kitermelés évekig, akár évtizedekig folyamatosan működjön. A kitermelt olajat és gázt ezután el kell szállítani, fel kell dolgozni, és a megfelelő infrastruktúrán keresztül el kell juttatni a felhasználókhoz.

Mindezt a Miskolci Egyetemen meg lehet tanulni. Az intézetigazgató szerint Európában is kevés helyen oktatják ilyen formában külön az olaj- és a gázmérnöki ismereteket. Az olajmérnöki képzés a világban elfogadott sztenderdeket követi: a rezervoármérnök a földtani képződmény és a benne lévő fluidum mennyiségét, kitermelhetőségét vizsgálja, a fúrómérnök a kutak lemélyítésével foglalkozik, a termelési mérnök pedig a folyamatos kitermelést biztosítja. Mivel a hatvanas években Magyarországon nagy földgázmezőket is feltártak, az olajmérnöki alapokra épülve kialakult a gázmérnöki képzés is, amely a földgáz szállításától és tárolásától a fogyasztókhoz juttatásáig és a felhasználásig egy komplett rendszert fog át.

Energetikai átalakulás és új irányok

Az olaj- és gázipar teljes mértékben szembesült a megújuló energia és a fosszilis energiahordozóktól való átmenet kihívásaival, és fenntarthatóbb irányba indult el. Egyrészt gazdaságosabb, hatékonyabb, a környezetet kevésbé terhelő és nagyobb kihozatalt lehetővé tevő technológiákat vezetnek be, másrészt új területek felé nyit az iparág. A kőolajbányászatból fejlődött ki például a geotermikus energia kitermelésének és hasznosításának technológiája, a földgáziparban pedig megjelent a biogáz és a hidrogén. Ez utóbbi az energiatárolásban is fontos lehet: ha megújuló forrásból származó villamos energiával állítják elő vízből, tárolható energiahordozót kapunk.

Ezek az új kutatási területek ipari partnerekkel, valamint hazai és nemzetközi pályázatok keretében az intézet mindennapjaiban is jelen vannak, az eredmények pedig folyamatosan bekerülnek az oktatási anyagokba. „Egy ma végzett olaj- és gázmérnök ezért már nem feltétlenül ugyanazt a tudást és hangsúlyokat kapja, mint aki harminc évvel ezelőtt végzett” – mondta Dr. Szunyog István. A hallgatóknak az energetika következő irányvonalait is látniuk kell, hiszen az uniós törekvések országos és vállalati szinten is megjelennek. A fosszilis energiahordozók ma is meghatározók a világ és Magyarország energiaigényében; a megújulók felé tartó átmenet zajlik, de hosszú folyamat.

Az alternatívák bemutatása ezért szintén a képzés része: ilyen a tömegközlekedésben is használt sűrített földgáz (CNG), vagy a cseppfolyósított földgáz (LNG), amely a nehéz tehergépjárművek üzemanyagaként nagy távolságok megtételére is alkalmas. Egy köbméter LNG nagyjából 600 köbméter gáz halmazállapotú földgáznak felel meg – ehhez azonban mínusz 161 Celsius-fokra kell hűteni.

Digitalizáció és mesterséges intelligencia – kritikával

A digitalizáció, az automatizálás és a mesterséges intelligencia természetes módon megjelenik az iparban, és a hallgatók is egyre inkább igénylik, hogy foglalkozzanak velük. Az intézetigazgató szerint fontos, hogy tudják használni ezeket az eszközöket, de megfelelő kritikával kell hozzájuk viszonyulni: bizonyos adatelemzési vagy információkeresési feladatoknál napokat lehet megspórolni velük, a mérnöki gondolkodást és logikát azonban nem tudják helyettesíteni. Az olaj- és gáziparban egyre több területen vizsgálják a mesterséges intelligencia alkalmazását, de sok helyen még fejleszteni kell a technológiát, az eredményeket pedig minden esetben kritikusan kell értelmezni.

Szoros kapcsolat az iparral

Az olajmérnöki képzés egyik nagy értéke mindig is az iparral való szoros kapcsolat volt. Az intézet a jövőbe mutató, új technológiákat behozó kutatásokban dolgozik együtt ipari partnereivel, és ezek eredményei az oktatásba is bekerülnek. A hallgatók az iparban teljesíthetik a kötelező nyári szakmai gyakorlatot, ott írhatják szakdolgozatukat vagy diplomamunkájukat, a doktori képzésbe pedig gyakran érkeznek olyan kollégák, akik az iparból hoznak magukkal egy tudományos megoldásra váró problémát.

Sok vállalattal működik kooperatív és duális képzési kapcsolat is, így a hallgatók a végzésig akár egy-másfél évnyi ipari tapasztalatot szerezhetnek, és sokan már a diploma előtt munkaszerződést kapnak. Az intézet olyan szakembereket is bevon az oktatásba, akik napi szinten az iparban dolgoznak, mert az elméletet sokkal könnyebb megérteni olyasvalakitől, aki maga is alkalmazza. Legalább ilyen fontosak a szakmai tanulmányutak: aki kimehet egy fúráshoz, megnézhet egy működő kompresszorállomást vagy egy szállítóvezeték tisztítását – szakmai nyelven görényezését –, olyan tapasztalatra tesz szert, amelyet az iskolapadban nem lehet megszerezni.

Hetvenöt év öröksége

Az olajmérnökképzés gyakorlatilag a kezdetektől jelen van az egyetem életében. A tanszék akkor érkezett Sopronból Miskolcra, amikor Magyarországon jelentős kőolaj-előfordulásokat tártak fel, és nem állt rendelkezésre elegendő szakember – nemcsak a fúráshoz és a vezetéképítéshez, hanem mérnöki tudásra is szükség volt. Az elődök ezt felismerve az iparral szoros együttműködésben fejlesztették a képzést, amely tulajdonképpen az ipar és az egyetem közös gondolatából, az ipar támogatásával született meg. Az újjáépítés idején az ország nagy energiaigénye miatt a kőolaj és a földgáz kitermelése, szállítása és felhasználása egyre fontosabbá vált, így az ehhez szükséges mérnöki tudás stratégiai jelentőségű lett.

Ezek a képzések ma is egyedülálló módon csak a Miskolci Egyetemen érhetők el Magyarországon: a hazai olaj- és gázipar története és a miskolci olajmérnökképzés szorosan összeforrt. A kizárólag angol nyelven elérhető mesterszintű olajmérnökképzés a QS felsőoktatási rangsorán is látható, sok külföldi hallgatóval. A nemzetközi sztenderdekre épülő képzés olyan technológiákat mutat be, amelyeket a világ olajipari vállalatai alkalmaznak, így az itt végzettek akár az Északi-tengeren, akár a sivatag közepén olyan rendszerekkel találkozhatnak, amelyek működését már ismerik.

Üzenet a jövő mérnökeinek

Az intézetigazgató elsősorban azoknak a fiataloknak ajánlja a pályát, akik műszaki vagy természettudományos érdeklődésűek, és szeretik a változatos munkakörülményeket: egy olajmérnöknek a terepen, néha izgalmas, de viszontagságos helyeken, a laborban és az íróasztal mögött egyaránt meg kell állnia a helyét. A kőolaj- és földgáziparnak a jelenlegi előrejelzések szerint közel sincs vége, miközben az iparág jelentős kutatásokat folytat azért, hogy a fosszilis energiahordozókat részben vagy egészben megújulókkal váltsa ki, és a meglévő infrastruktúrát az új energiahordozók számára is alkalmassá tegye. Ezen a területen az intézetben ipari partnerekkel és a társkarokkal – a műszaki, a gazdaságtudományi és a jogi területtel – is komoly kutatások folynak.

A következő évtizedekre Dr. Szunyog István szerint mindenekelőtt a szakmai igényességet kell megőrizni, és tovább kell ápolni az iparral való szoros kapcsolatot, hiszen az iparág nincs meg az oktatás nélkül, és fordítva. Legalább ilyen fontos a folyamatos megújulás: „A technológia változik, de ez nem azt jelenti, hogy ki fog halni a szakma. Azt jelenti, hogy ez a szakma is el tud menni egy olyan irányba, amely egy fenntartható, jövőbe mutató energiapolitika és energiastratégia megvalósítását támogatni tudja.” A háztartások és a közlekedés energiaigénye ma sokszorosa az ötven évvel ezelőttinek, ezért a meglévő olaj- és földgázinfrastruktúrát fenn kell tartani és folyamatosan figyelni, közben pedig meg kell találni, hogyan állíthatók a meglévő rendszerek a megújuló energiák szolgálatába.

Arra a kérdésre, hogy egyetlen mondatban miért van még mindig szükség olaj- és gázmérnökökre, így felelt: „Kőolaj és földgáz nélkül a mai globális energetikai rendszer nem működik.” A hosszabb válasz pedig az, hogy ezekre az infrastruktúrákra, valamint az energiahordozók és a megújulók kombinációjára egy előttünk álló, már folyamatban lévő feladatként kell tekinteni.

Forrás: uni-miskolc.hu | Miskolci Egyetem