Egyetemi autonómia, finanszírozás, jövőkép – modellváltás mérlege rektori szemmel

Egyetemi autonómia, finanszírozás, jövőkép – a modellváltás mérlege rektori szemmel

uni-miskolc.hu  |  Miskolci Egyetem – 2026. május 18.

Már az új kormány megalakulását megelőzően megfogalmazódott a felsőoktatás közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványi modell felülvizsgálatának igénye, ami 21 hazai egyetemet, köztük a Miskolci Egyetemet is érinti. Hol húzódik az intézményi autonómia határa, és milyen valós gazdasági következményekkel járna a régi rendszer visszaállítása? Ezekről a kérdésekről nyilatkozott prof. dr. Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora.

A modellváltás tanulságai: autonómia és fenntartói határok

A rektor szerint a modellváltás nem nukleáris csodafegyver volt, de megmutatta az átalakítás egy lehetséges útját. A hat év legfontosabb tanulsága, hogy a fenntartói szerepkört pontosabban kell definiálni: egyértelművé kell tenni, mely ügyek tartoznak a kuratórium hatáskörébe, melyek az operatív egyetemi vezetéshez, és melyek azok a szakmai, oktatási, tudományos kérdések, amelyekben a szenátusi autonómiának megkérdőjelezhetetlennek kell maradnia. A határok hiányos tisztázottsága bizonytalanságot és elhúzódó döntéshozatalt okozhat.

Horváth Zita szerint a visszaállamosítás nem jó irány, az egyéves költségvetési szemlélethez való visszatérés visszalépést jelentene. A korábbi állami fenntartói rendszerben az egyéves tervezési kényszer, a felesleg visszafizetési kötelezettsége és az egységes közalkalmazotti bértábla merevségen alapuló rendszere nem ösztönözte az intézményeket a felelős gazdálkodásra és a tartalékképzésre.

Mérhető eredmények: rangsorok, bérek és vagyongyarapodás

A modellváltás kézzelfogható eredményeket hozott a Miskolci Egyetem számára. Az intézmény megjelent a nemzetközi rangsorokban, nőtt a hallgatói létszám – beleértve a nemzetközi hallgatókat is –, és lényegesen javult a költségvetési helyzet. A rektor átvételekor fennálló mínusz 154 millió forintos egyenleg mára tízmilliárd forintos eredménytartalékká alakult, amelyet kizárólag az egyetem stratégiai céljaira és biztonsági tartalékként tartanak fenn. Több lépcsőben jelentős béremelést hajtottak végre, teljesítményértékelési rendszert vezettek be, és a campus ingatlanjai – köztük a Zenepalota – egyetemi tulajdonba kerültek.

Jövőkép: két működőképes modell a felsőoktatásnak

Horváth Zita szerint a jövőre nézve két út tekinthető működőképesnek. Az egyik a jelenlegi alapítványi rendszer megtartása, a kuratórium jogkörének törvényi szintű, pontos meghatározásával. A másik az osztrák modell, amelyben az állam és az egyetem között nem áll önálló entitásként egy alapítvány, hanem maga az intézmény alakít fel egy Egyetemi Fenntartói Testületet, amely az állammal kötött szerződés alapján ellenőrzi a stratégia megvalósítását és a közpénzek szabályos felhasználását.

A rektor az alapítói jogok visszaállítását az állam felé is szorgalmazza: jelenleg ezek a jogok a kuratóriumoknál vannak, ami sem az állam, sem az egyetemi közösség számára nem biztosít beleszólást a kuratórium működésébe – ez valóban csorbítja az egyetemi autonómiát. A 21 érintett intézményben teljesen eltérően alakított helyi jogkörök egységesítése szintén fontos lépés lenne a jövőbeni működési zavarok elkerülése érdekében.

„A modellváltással esélyt kaptunk a felsőoktatás új dimenzióinak kialakítására. Megítélésem szerint ezt kellene mérlegelnie a kormánynak is, amikor a szabályozásról dönt. Bízom a kormány bölcsességében, hogy részben a szakmai tapasztalat, részben az egyetemi autonómia okán magukat az egyetemeket is megkérdezik a hogyan továbbról" – fogalmazott Horváth Zita rektor. A Miskolci Egyetem hatéves finanszírozási szerződése 2026 végén jár le: az új keretek kialakítása az új kormány felelőssége lesz.

Forrás: uni-miskolc.hu – Miskolci Egyetem